- A családunknak. Ártalmatlan módon vezeti le a felesleges Adrenalin mennyiséget.
- A versenykiíróknak. Mert eggyel több résztvevőjük van. Szinte hallom, ahogy most háromból ketten ezt mondjátok: Meg több bevételük. Tény és való. De itt a Földön az anyag mint olyan egyszerűen megkerülhetetlen. Így az anyagiasság is.
- Azoknak, akik mammográfhoz, lélegeztető-és egyéb fontos szerkezetekhez jutnak a bevétel bizonyos hányadából.
- Azoknak a kerekes székeseknek, akiknek a rajtját eggyel többen kísérik hangos tapssal és éljenzéssel. ( Ők mindig öt perccel a mezőny előtt indulnak. )
- Annak a görcsbe rándult lábú futónak, akitől megkérdezzük, segíthetünk-e. A válasz legtöbbször nemleges. De már előfordult, hogy én is masszíroztam.
- Annak az elfáradt gyaloglónak, akinek felajánljuk, hogy tartson velünk a futásnál lényegesen lassabb, de az ő tempójánál valamivel gyorsabb kocogó ütemünkben.
- Annak, aki 1000. helyett 999. –nek ér célba, mert az utolsó métereken magunk elé engedjük. Talán el sem tudjátok képzelni, micsoda öröm ez a ma én voltam jobb, ha ismerősről, sportbarátról van szó.
- Annak, aki valahol a cél és a ruhatár között hozzánk szegődik, hogy elmesélje, se hajléka, se állása, de kevéske pénzéből benevezett erre a versenyre, egy hónapja pedig egy másikra. És végigcsinálta.
- Annak a hajléktalannak, akinek hazafelé menet felajánljuk a befutócsomagot müzlistül, csokistul, Ice Tea-stul és pólóstul.
- Azoknak, akiknek az év során szétosztjuk a sildes sportsapkákat vagy emblémázott pólókat.
Szóval örömet szerezni végtelen számú módon lehet. Így is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése