EXTRÉM

Gyakran látom, olvasom, hallom egy ideje ezt a fogalmat. A sport szóhoz társítva. Jelentése: szélsőséges, túlzó, rendkívüli, végletes. Extrémnek tartják például - tél lévén maradjunk a hónál és jégnél - a hóbiciklit, jég alatti hokit, autóval vontatott síelést, hószörföt, és kombinált változatait, a hó-és jég krosszmotorozást, taposó-és szőnyegkorcsolyázást . És még hasonló sportok tucatjait.
De zenével még soha nem találtam társítva.
Én most ide illőbb jelző híján megteszem.
Január hetedikén hétfőn a többtagú Happy Dixieland Band, nyolcadikán kedden a Harmónia Garden zenekar és Szirtes Erika Mókus lépett fel a délután öt órakor leszálló szürkületben és nulla fok alatti hőmérséklet mellett Hévízen; a Deák téri n y i t o t t oszlopcsarnok s z a b a d t é r i színpadán. Hogy egy egész órán keresztül húzzák, vonják, nyomják, fújják, verjék a nagyérdemű szórakoztatására hangszereiket, meg a kellemesebbnél-kellemesebb dallamokat. Az első este stílusa adódik az előadók nevéből. A második - amennyire én meg tudtam ítélni - modernizált cigányos stílusban szólt. Hogy’ bírták?! Olykor virtuóz gyorsaságra pörgetve a tempót……. És észre nem vehető dallamhibák nélkül! A mintegy százötven lelkesen kitartó hallgató legalább melengethette a kezeit a tér szélén árusított igazán finom, illatos forralt borok bögréin.
Szégyellem, hogy nem vittem magammal fényképezőgépet. Megérdemelte volna ez a két valóban e x t r é m zenekar, hogy az üres helyszín helyett őket mutassam be.