Számos más állattal egyetemben élt egyszer egy dzsungelben egy papagáj.
Egy nap hatalmas tűz ütött ki a bozótosban, és a heves széllökések egyre tovább szították a lángokat.
Az állatok teljesen megzavarodtak rémületükben.
A papagáj igen megsajnálta őket, szerette volna visszafizetni nekik a sok kedvességet, amit tőlük kapott, mikor menedéket keresve a dzsungelben telepedett le.
Elrepült hát a közeli tóhoz, annyi csepp vizet vett magához, amennyi a csőrébe fért, majd a tűz fölé szállva belehullajtotta.
Szorgalmasan folytatta az oltást, szívében a hálából fakadó részvét érzésével.
Megindította Istent a papagáj nagylelkűsége.
És segített neki eloltani a hatalmas tüzet.
Még hatalmasabb felhőszakadást bocsátott a dzsungelre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése