Kedvenc íróim, költőim

BENEY ZSUZSA: TIZENÖT HAIKU (Szép Versek1973)


13.

A tó kiszárad, a víz elszivárog,
a hold elfogy, homokszemek peregnek.
Az én valóságom is elszivárgott.






TORNAI JÓZSEF: GYEREKEK ÉS GABONÁK ISTENE


Ahol két homokos dülőút
összefut, a sárga rozs tövében
ültem. Görbe, meszes kérgű
diófa gyökerén.

Már lefelé lógtak a kalászok,
nyakamba szúrtak, mocsár és érő
bodza szaga; tükrösen ömlött
a nap.

A diófa derékig rozsban állt,
árnyéka lassan mozdult el a vállamról,
de én nem mozdultam: meztelen
lábom a kocsivágásban.

Egyedül ülök ott, csak a nap-ivó síkság
fekszik mellettem kék, déli
hőség alatt:gyerekek és
gabonák istene.

(Szép Versek 1979)


A nyári napforduló, június 21. az év legrövidebb éjszakája. A Nap az északi égbolton a legmagasabb delelési ponton áll. (A déli féltekén december 21-n a leghosszabb a nappal.)
A kereszténység előtti idők embere tűzgyújtással kívánta a Napot megsegíteni a sötétséggel vívott harcában.
Mivel a keresztény logikába is beleillett a fény és a sötétség küzdelme, az 5. sz körül Keresztelő Szent János napjává tették. Az Iván elnevezés a régi magyar Jovános, Ivános alakjából, ill. a János név szláv formájából származik.
Ez a jellegzetes időpont sok írót, költőt megihletett, sőt a zeneirodalom sem maradhatott ki a hatása alól.

A nyár csillagászati értelemben vett kezdete korábban valóban Szent Iván-napra esett, de az egykori naptárreformok miatt a mai napra, azaz június 24-re tolódottt.

"Kéz a kézben jártunk,
Emlékszel-e rája?
Szelíden borult ránk
Tiszaháti pusztán
Szentiván havának
Tündér éjszakája."

(Juhász Gyula)


 A TERMÉSZET SZÍNEKBEN ÉS VERSEKBEN

( Válogatásom a költészet napjára egy hosszú, szürke télies tavasz közepén )

Ó nagy kerek kék ég,
Dicsőség, fényesség,
Csillagok palotája!
(Balassi bálint: Ó nagy kerek kék ég...)
Nyájasan zörgenek zöld s fehér levelek,
Melyeken csak lassan bújdosnak a szelek.

ezek közt a Tisza foly csendességével,
S mintha gondolkozna, olyan menésével.
Sárga tajékjait formálja közepén,
( Vajda János: A Tiszának reggeli gyönyörűsége )
A lenge hold halkkal világosítja
A szőke bikkfák oldalát,
( Csokonai: A magánossághoz )
Arany kalásszal ékes rónaság,
Melynek fölötte lenge délibáb
( Petőfi: Hazámban )
Síma tükrén a piros sugárok
(Mind megannyi tündér) táncot jártak,
( Petőfi: A Tisza )
Az opálos alkonyatban
puha csöndben álmodó
fűzek közt dereng a tó.
( Jakov Polonszkij: Nézd, milyen sűrű homály )
Bús éji királyné, fénymezű hold
Ül trónra, lenézve merengőn. -
( Vajda János: Nyári les )
A szürke fűzfák egyre komorabban
Guggolnak a bús víz holt ága mellett.
( Juhász Gyula: Magyar táj, magyar ecsettel )
Selyem felhői sápadt türkísz-égnek,
Bolyongó vágyak mély tüzében égnek.
( Juhász Gyula: Magyar nyár 1918)
Érett belét mutatja, lásd a dinnye,
Fehér fogától villog vörös ínye

Az alkonyat csókot hajít a ködnek
és rózsszín hullámokon fürödnek.
( Kosztolányi Dezső: Szeptemberi áhitat )
Hajnal lányos kezével integet
megreszkető, kékívű dombon át.
( Bányai Kornél: Szépség mezőin )
mert közben aranyszőke lángba
öltöztet a korai ősz
( Szabó Lőrinc: Egy téli bodzabokorhoz )
Szép embertelenség. Csak egy kis darab
vékony ezüstronyg - valami szalag
csüng keményen a bokrok oldalán,
( József Attila: Téli éjszaka )
......s olykor átcikkan, donog
egy-egy kék, zöld, fekete légy
( József Attila: Elégia )
Látom, egy csukaszürke zubbony
fojtja az égboltozatot,
( Fenyő László: Márciusi álom )
A Nyár fagyos jégverem,
A tél hevítő hőség,
Piros virág a bánat,
S barna-bús a Dicsőség.
( Ady Endre: A nincsen himnusza )



Kodály Zoltán. Pünkösdölő


A Pünkösdnek jeles napján
Szentlélek Isten küldeték,
Megerősítni szívöket
Az apostoloknak.
Melyet Krisztus ígér vala
Akkor a tanítványoknak,
Mikor mene mennyországba
Mindenek láttára.
Tüzes nyelveknek szólása,
Mint szeleknek zúgása,
Leszálla az ő fejekre
Nagy hirtelenséggel.
Betelvén a Szentlélekkel
Kezdének szólni nyelvekkel
Amint nekik a Szentlélek
Ád vala szóllani.

Elhozta az Isten piros pünkösd napját,
Mi is meghordozzuk királyné asszonkát.
Piros pünkösd napján mindenek újulnak,
A kertek, a mezők virágba borulnak.
A szép leányoknak rózsakoszorúját,
A szép legényeknek szegfű bokrétáját.
A szép menyecskéknek utcán az ülésük,
A kis gyermekeknek porban heverésük.
Öreg asszonyoknak porhanyó pogácsát,
Öreg embereknek csutora borocskát.

Én kicsike vagyok, nagyot nem szólhatok,
Mégis az Istennek dicséretet mondok.
Gyönge vessző vagyok, mindenfelé hajlok,
Szüleim kertjében most nyílni akarok.
Ki akarok nyílni, mint pünkösdi rózsa,
De ki nem nyílhatok, csak úgy illatozok.

Piros pünkösd napján mindenek újulnak,
A kertek, a mezők virágba borulnak.
A szép leányoknak rózsakoszorúja,
A szép legényeknek szegfű bokrétája.

Felállott Szent János,
Meglátott egy várost,
A pokol kapuját
Földig le tapodta.
Mennyország ajtóját
szépen kinyitotta.
Kelj fel Úr Istennek
Választott serege,
Mert megtetszett immár
Egek fényessége.

Mi van ma, mi van ma?
Piros pünkösd napja!
Holnap lesz, holnap lesz
A második napja.
Jó legény, jól megfogd
Lovadnak kantárját,
Hogy le ne tiporja
A pünkösdi rózsát.
Bémene Ilus asszony gömbölyű szoknyába.
Látok nála piros almát, veté kebelébe.
Viszi haza ő fiának, Fejér Andorjásnak.
Andorjás, bokrétás, felesége jó táncos,
Az ura selyemszál, szolgálója aranyszál.

Ugorjatok lányok,
Ha leányok vagytok!
Hadd csörögjön, hadd pörögjön
Sári sarkantyútok.
A pünkösdi rózsa
Kihajlott az útra,
Én édesem, én kedvesem
szakassz egyet róla!
Egyet szakasztottam,
El is hervasztottam,
De még egyet szakasztanék
Ha jóra találnék.
Csak az Isten tudja,
Jóra-e vagy rosszra találsz
Vagy régi bánatra.

Jer be, jer be kis menyecske,
Öleld akit szeretsz.
Ezt ölelem, ezt szeretem,
Ez az én édes kedvesem!

Ha pénz volna csendülne,
Rózsa volna pendülne,
Mégis kifordulna.

Ég a gyertya, ha meggyújtják,
Mikor ezt a táncot járják!
Járjad, járjad, jó katona,
Hadd dobogjon ez az utca,
Állj ki már!