2013. június 3., hétfő

Böszörményi néni sokadik álma





Piacra indult. Ám valami téglakerítés félével övezett tekepálya mellé érkezett. Hatalmas, súlyosnak látszó golyók lendültek csak úgy maguktól kopottas, megviselt, emberalakokat formázó bábuk felé.
A gömbökről távolról is látszott, frissen-ropogós húszezres bankók kandikálnak ki belőlük.
Százmilliárdokat érhettek, még lefelé kerekítve is. De ki mozgatja őket? A bábokkal érintkező csattanásaikat mintha más hangok is tarkították volna.
Böszörményi néni ágaskodott egyet. Aztán úgy is maradt a meglepetéstől.

A versenypálya két oldalán egy-egy gerle illetve pávacsapat sorakozott. Az ő burukkolásuk és éles rikácsolásuk volt az a kísérő zaj. Pedig csak bemelegítettek. A java, a parti, csak most kezdődött.
Jobbról felsorakozó Páváék első embere kezdett. Hatalmasra tárta tarka farok-tollazatát és pávaszemeit. Egyetlen suhintással ledöntötte középről a királyt. Eddig soha nem hallott diadal-rivalgás hagyta el a csőrét:
– Hogy’ festenék a helyén?
Polgár, katona, doktor, tanító s néhány ma már tán-nevét-sem-tudjuk mesterség figurája azonban talpon maradt.
- A polgárt kíméljétek! A polgárt hagyjátok… utoljára! – rendelkezett a vezérnek látszó rikkantós.
A kopottas, megviselt emberalakokat formázó bábfigurák derekasan állták a sarat. Persze előfordult, hogy mégsem.
Gerléék balról a felcsert vették célba. De lyukat lőttek. Végül mégis Páváék végeztek vele. A végeredmény meg valahogy döntetlen lett. Hogy igazi XXI. századi mesét kerekítsünk, mondjuk így : null szaldó.
Csak a kopottas, megviselt emberalakokat formázó bábokról pattogzott le újabb lakk-meg festékréteg, sőt jó néhány faszilánk is.

X X X X X

ÉRTELME

- Az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz.
- Lássuk, mit tud az egy híján húsz.
- Ne állj oda kugli-bábnak.
- Nem minden madár madár.
- Tudd a mesterséged nevét és csínjait-bínjait.
- A gerle legyen szelíd, a páva meg hiú és ostoba.

1 megjegyzés: